Helló!

A szerelmi történetem:

Míg az ember nincs 16 éves, nem szokták azt mondni a szerelemre, hogy járnak, hanem egyszerűen csak tiniszerelem. Ám én egyáltalán nem így gondoltam...

4. osztályba szerelmes lettem Varga Imrébe. Kiderült, hogy ő is szerelmes belém, ígyhát minden simán ment. Egy nap sem telt el anélkül, hogy nem húzta volna meg a hajam, vagy nem piszkált volna valamivel. Persze mértékben ő is visszakapta mindezt. Mivel elég okos fiú volt, eldöntötte, hogy jeletkezik 8 osztályos  gimibe. Egy világ dült össze bennem, amikor megtudtam, hogy felveszik. Mindketten sejtettük a következményeket...

5. osztályban minden simán ment, úgy gondoltuk, hogy semmi nem állhat útunkba. Minden ünnepkor megajándékoztuk egymást valamivel. 2005 karácsonyán elég kacifántos volt minden. Ő elküldte nekem postán az ajándékot, de én elmentem hozzá, de nem voltak otthon. Anyával elrejtettük az erkéjükön, de egy óra múlva elkezdett szakadni a hó, és rongyá ázott...

Ám 6. osztályban már egyre nehezebb volt, és a tudat, hogy lehet, hogy már nem is szeret. Akkoriban az osztálytársaim mondták nekem, hogy már mással jár, de én nem nagyon hittem el. Nagy meglepetésemre karácsonykor eljött hozzám, és megajándékozott pár aprósággal. Persze én is számítottam rá, ezért nekem is volt valami a tarsolyomban. Karácsony után nem is jelentkezett. Egy hónap múlva írtam neki egy e-mail-t, de válasz nincs. Vártam egy hónapot, és máris valentin nap van. Február 14-én éjfélig felvoltam, és váram, hogy háta ír, de egyetlen sms-t sem kaptam. Aztán 16-án én írtam neki, hogy boldog valentin napot. Akkor is csak 11:24-kor kaptam vissza, hogy neked is. Aztán húsvétkor le volt merülve a telóm, és azon idegekedtem, hogy megfog haragudni rám, gogy nem válaszolok vissza, ha ír. Húsvétra egy héttel feltöltöttem a telcsimet, de egyetlen üzit sem kaptam tőle.

Ám eözben már újévtől tetszi nekem egy fiú. Tomi. De nem vagyok belé szerelmes. Ezek után egyre jobban tetszik, sőtt májusban utánajártam Imikének, mert szerelmes lettem Tomiba. Rengeteg üzenetet küldtem neki, de egyetlenre sem kaptam választ. Elegem lett az egészből, és eldöntöttem, hogy részemrő vége...

Ám mostmár anyira szerelmes voltam Tomiba, hogy már nem bírtam magamban tartani. Elmondtam anyának. Igaz, hogy egy kicsit furin jön ki ez az egész, de én már "játni" is akartam vele. Most úgy tünkik, hogy én azért akarok vele járni, hogy elfeledjem Imiét, de nem. Én már őt március óta figyelem, és azóta egyre nagyobb szerelmet érzek iránta.

Azt is tudom, hogy ő is szerelmes belém, de nem tudom, hogy hogy tudassam vele, hogy én is belé. Szerintem neki fogalma sins, hogy én szeretem. Ezért eldöntöttem, hogy elhívom kirándulni Tomit velünk. Ha nem is ér rá, legalább uni fogja, hogy szeretem, ha meg eljön velem, akkkor még lehet, hogy lesz is valami...

Manó